Die ethnographischen und handwerklichenAspekte jener Zeit erschienen parallel undgrenzten sich nicht scharf voneinander ab.Das ethnographische Interesse an derVolkskunst war eher Objekt- zentriert, daskünstlerische Interesse betraf eher dieOrnamentik.

1928 übernahm Pável Ágoston die Leitungder ethnographischen Sammlung desSavaria Museums. Dank seiner modernenund richtungsweisenden Pläne stieg dieAnzahl der Objekte bis zum Jahre 1938auf 4.454 Stück. Er selbst sammelte bis

Magyarszombatfa zu seinem Tod( 1946) 668 Objekte, die

und Ják: zweiTöpferzentren imKomitat Vas

03

146

meisten davon sind Keramiken beziehungs-weise Lebkuchen- und Blaudruck- Model.Am liebsten sammelte er in der RegionŐrség( in der so genannten Wart), wo er oftmehrere Wochen im Kreise von Studenten,jungen Sammlern und namhaften Fachleu-ten verbrachte. In einer undatierten, ver-mutlich noch aus den 1930er Jahren stam-menden Handschrift beklagt er die engenRaumverhältnisse im Savaria Museum,auch das ,, Gedränge" bei den Ausstellun-gen führt er darauf zurück. So waren ,,...Kinderspielzeug, Attribute des Volks-brauchtums Glossary ::: show glossary-entry brauchtums, Gewebtes und Genähtes,Bekleidung, Bauernkeramik( hauptsächlichaus Ják), Lebkuchenmodel, Votiv- undVolkskunstgegenstände in buntem Durch-einander ausgestellt“.

In der Zwischenkriegszeit ermöglichteneigenständige temporäre Ausstellungen diePräsentation zeitgenössischer Volkskunst.In den Jahren 1933 und 1934 veranstaltetenetwa die Töpfer der Ortschaft Ják erfolgrei-che Ausstellungen im großen Saal desKomitatshauses von Szombathely. Die vonFerenc Borzai Szuchy( Töpfer, Keramiker,Fachlehrer) in Ják abgehaltenen Kursekönnen als Vorbereitung auf die Ausstel-lungen betrachtet werden. Von den Erfol-gen angespornt, fertigten die Töpfer vonJák nicht nur Gebrauchsgegenstände an,sondern auch Zierobjekte im Sinne des,, Volksgeistes". Von ähnlichen Ausstellun-gen zeugen auch die im Savaria Museumaufbewahrten Arbeiten der Töpfer aus demŐrség, genauer aus Magyarszombatfa.

Magyarszombatfa a Ják: dvehrnčiarske centrá v župe Vas

Národopisné a umelecké hľadiskása objavovali súčasne a ostro saod seba neoddeľovali. Národopisnýzáujem o ľudové umenie sa upriamovalpredovšetkým na predmety, kým záujemz umeleckých pohnútok najmä na ichvýzdobu.

Roku 1928 prevzal správu nadnárodopisnou zbierkou Múzea SavariaÁgoston Pável. Vďaka jeho moderným,perspektívnym plánom sa do roku 1938rozrástol zbierkový fond na 4454 kusov.On sám zozbieral do roku 1946, keďzomrel, 668 predmetov. Výsledkomjeho mnohostranného národopisnéhozáujmu je zbierka keramiky, resp.foriem na pečenie a modrotlač. Jehonajobľúbenejšou zbernou oblast'oubol kraj Őrség, kde neraz trávil celétýždne v tábore s vysokoškolákmi,mladými výskumníkmi, v spoločnostiuznávaných vedeckých osobností.

V jednom jeho nedatovanom rukopisez 30. rokov 20. storočia kritizuje tesnépriestory Múzea Savaria, ktoré majúpodľa neho vinu aj na preplnenostivýstav. V jednej miestnosti boli v pestrejzmesi vystavené detské hračky, atribútyľudových zvykov, tkaniny, výšivky, odev,ľudová keramika( predovšetkým z Jáku),formy na pečenie, votívne predmety

a predmety ľudového umenia. V obdobímedzi dvoma svetovými vojnamiposkytovali v Szombathelyi možnosťna prezentovanie súčasného ľudovéhoumenia krátkodobé výstavy. Napríkladv rokoch 1933 a 1934 hrnčiari z Jákuusporiadali úspešné výstavy vo veľkejsále župného domu v Szombathelyi.Za prípravné podujatia na tieto výstavymožno považovať kurzy, ktoré v Jákuviedol umeleckopriemyselný výtvarník,keramikár a odborný učiteľ Ferenc Bor-zai Szuchy. Povzbudení týmito úspechmisa hrnčiari z Jáku pokúšali zhotovovať'nielen bežnú úžitkovú keramiku, aleaj dekoratívne predmety v ľudovomduchu. O podobných výstavách ľudovéhoumenia svedčia aj práce hrnčiarovz oblasti Őrség, presnejšie z lokalityMagyarszombatfa, nachádzajúce sa

v zbierkach Múzea Savaria.

Magyarszombatfa és Ják: kétvasi fazekasközpont

A kor néprajzi és művészi( iparművészeti)szempontjai együtt jelentkeztek és nemkülönültek el egymástól élesen.

A népművészet iránt a néprajzi érdeklődésinkább tárgycentrikus, a művésziindíttatású érdeklődés inkább a díszítményorientált volt.

1928- ban Pável Ágoston vette át aSavaria Múzeum Néprajzi Táránakvezetését, akinek modern, előremutatóterveinek köszönhetően 1938- ig 4454db- ra gyarapodott a tárgyak száma. Őmaga 1946- ig, haláláig 668 db tárgyatgyűjtött. Szerteágazó néprajzi érdeklődéseeredményeként ezek többsége kerámia,illetve bábsütő és kékfestő minta. Legked-vesebb gyűjtőterülete az Őrség volt, aholegyetemistákkal, fiatal gyűjtőkkel, nevesszaktekintélyek társaságában nem egyszerhetekig táborozott. Egy datálatlan, még az1930- as évekre tehető kézirata a SavariaMúzeum szűkös méreteit kárhoztatja,melyek szerinte a kiállítások zsúfoltságáértis felelősek. Az állandó kiállításban a népikerámiák korabeli szakszerű bemutatásinehézségeire a következő sorai utalnak aszövegben: ,, A III. teremben gyermekjáté-kok, népszokások attributumai, szőttesek,varrottasok, ruhák, parasztkeramika( főleg Jákról), bábsütőminták, fogadalmiés népművészeti tárgyak vannak gazdagtarkaságban kiállítva.“ A múzeumi néprajzigyűjtemény és néprajzi kiállítás lényegé-ben ugyanaz volt.

Szombathelyen, a két világháborúközötti időszakban önálló időszakoskiállítások nyújtottak lehetőséget a kortársnépművészeti alkotások bemutatkozására.Például 1933- ban és 1934- ben jáki gerenc-sérek jól sikerült kiállításokat rendeztek aszombathelyi megyeháza nagytermében.A kiállítás előmunkálatainak tekinthetőekazok a tanfolyamok, melyeket BorzaiSzuchy Ferenc iparművész, keramikus,agyagipari szakoktató tartott Jákon. Asikereken felbuzdulva a jáki gerencséreknem csak hétköznapi tárgyakat igyekeztekkészíteni, hanem„, népi szellemben" készültdísztárgyakat is. Hasonló népművészetikiállításokról tanúskodnak az őrségi,pontosabban magyarszombatfai gerencsé-rek Savaria Múzeumban őrzött munkái is.