„ Varianten"

03

156

Die durch den Zweiten Weltkrieg entstan-denen Schäden verursachten unersetzlicheVerluste in der ethnographischen Samm-lung des Savaria Museums, indem über einDrittel des Bestandes zerstört wurde. 1949kam Sándor Dömötör an die Spitze desnunmehr in staatlicher Verwaltung befind-lichen Museums. Als erster ausgebildeterEthnograph begann er mit der Wiederher-stellung der Sammlung. Er organisierteeine Ausstellung über das Töpferhandwerkim Komitat Vas, deren Ziele er in der„, Prä-sentation der Entwicklung des Töpferhand-werks, Produkte und deren Veränderung,der Demonstration der Bestrebungen nachFormen der vom Zunftsystem losgelöstenTöpfer im Komitat in der feudal- kapitalisti-schen Ordnung" und im„, Herausheben vonKomitatscharakteristika" sah.

Ab 1958 leitete János Bárdosi die ethno-graphische Sammlung, ab 1962 dieethnographische Abteilung des SavariaMuseums. Er erwies sich als ausgezeichne-ter Organisator und unermüdlicher Wissen-schaftler. Die bis zu seinem Tod 1983 indie ethnographische Sammlung aufgenom-menen Objekte wurden systematisch ge-sammelt oder sind das Ergebnis wissen-schaftlicher Forschungen in Hinblick aufVollständigkeit. Natürlich nahm das Muse-um auch andere, etwa von privaten Samm-lern stammende ,, interessante und sam-melnswerte" Objekte in seinen Bestandauf. Diese systematischen Sammlungen inden Dörfern bildeten die thematische unddidaktische Grundlage der Ausstellungen.Als Resultat dieser regelmäßigen und uner-müdlichen Forschungstätigkeit stieg dieAnzahl der ethnographischen Objekte bis1983 auf 13.772, davon sind 7.725 Stückder Sammeltätigkeit von János Bárdosi zuverdanken. Ein Großteil des rund 2.000Objekte umfassenden Keramikbestandesstammt aus dem Velemér- Tal( RegionŐrség), einem Töpferzentrum im KomitatVas. Einen weiteren Teil der Sammlungbilden Krüge aus Jabing und Großpeters-dorf( Ö), aus der Ortschaft Tüskevár, sowieTöpfe aus Sümeg und nicht zuletzt Ge-schirr aus Ják. Das angestrebte Ziel warnicht nur die Sammlung von Serien, son-dern auch die Gruppierung nach einzelnenOrten, Werkstätten, eventuell auch nachKünstlern und Stilrichtungen. Neben Zier-gegenständen wurden auch zunehmendGebrauchsgegenstände in großer Anzahlzum unerlässlichen Teil der Sammlung unddes immer breiter werdenden Angebotes anFreilichtmuseen.

„ Varianty"

,, Variansok"

Druhá svetová vojna spôsobilanenahraditeľné škody v národopisnej

zbierke Múzea Savaria. Viac ako tretinazbierkového fondu bola zničená. Roku1949 sa na čelo vtedy už štátnej inštitúciedostal Sándor Dömötör, ktorý ako prvýškolený etnograf sa pustil do usporiadaniazbierok. O hrnčiarstve župy Vas usporiadalaj výstavu s cieľom:„, Predstaviť pracovnépostupy, výrobky a premeny výrobkovhrnčiarskeho remesla. Znázorniť snahytohto drobného remesla, vyslobodenéhoz cechového systému, o hľadanie vlastnýchforiem vo feudálno- kapitalistickom režimena území župy. Zdôraznenie svojrázu tejtožupy."

Od roku 1958 sa staral o národopisnúzbierku a od roku 1962 bol vedúcim Náro-dopisného oddelenia Múzea Savaria JánosBárdosi. Bol vynikajúcim organizátoroma veľmi produktívnym výskumnýmpracovníkom. Do jeho smrti roku 1983 bolipredmety, ktoré sa dostali do národopisnejzbierky, výsledkom pravidelných zberovalebo práve v záujme úplnosti iniciovanýchvýskumov. Popritom sa súčasťou zbierkyaj naďalej stali náhodne získané, hoci ajod súkromných zberateľov pochádzajúcea na zachovanie súce ,, zaujímavosti“.Systematické zbery v teréne mali položiťzáklady na zabezpečenie prípravytematických a didaktických výstav. Výs-ledkom pravidelnej, neúnavnej výskumnejčinnosti bolo zvýšenie počtu národopis-ných predmetov do roku 1983 na 13772kusov, z čoho János Bárdosi sám zozbieral7725 predmetov. Väčšia časť keramickejzbierky, pozostávajúcej asi z 2000 kusov,pochádza z hrnčiarskeho strediska župyVas, zo starobylej Velemérskej doliny,ale možno v nej nájsť aj väčší početkrčahov z Jobbágyi( dnešný rakúskyJabing) a z blízkeho Grosspetersdorfu( Nagyszentmihály), krčahy z Tüskeváru,hrnce zo Sümegu a v neposlednom radehrnčiarsky riad z Jáku. Okrem zberu celýchsúborov sa objavila aj snaha o vytvoreniekolekcií z jednotlivých hrnčiarskychcentier, tvorivých dielní, prípadnezbierok dokumentujúcich štýl jednotlivýchumelcov. Popri dekoratívnych predmetochsa každodenné predmety stali vo veľkompočte súčasťou zbierkového fondu, ako

i nevyhnutnou súčasťou múzea v prírode.

A második világháborús károk pótolhatat-lan veszteséget eredményeztek a SavariaMúzeum néprajzi tárában. A gyűjteménytöbb mint egy harmada elpusztult.1949- ben a már állami kezelésbe vettintézmény élére Dömötör Sándor került,aki az első szakképzett néprajzoskéntlátott a gyűjtemény rendbetételéhez. Vasmegye ,, gelencsérmesterség"-éről kiállítástis rendezett, melynek célját a következőmódon határozta meg: ,, Bemutatni agelencsérmesterség menetét, termékeit éstermékeinek változásait. Érzékeltetni acéhrendszerből kiszabadult kismesterség,formakeresési törekvéseit a feudálkapita-lista rendben a megye területén. A megyeijellegzetességek kihangsúlyozása.“1958- tól Bárdosi János néprajzkutató láttael a néprajzi tár, majd 1962- től a NéprajziOsztály vezetését a Savaria Múzeumban.Kiváló szervező és nagymunkabírásúkutató volt. 1983- ban bekövetkezetthaláláig a néprajzi gyűjteménybe kerülttárgyak rendszeres gyűjtések, vagy éppena teljesség szándékával kezdeményezettkutatások eredményei voltak. Minde-mellett, természetesen a véletlenszerűenmegszerzett, akár magángyűjtőktől szár-mazó megőrzésre érdemes„, érdekességek"továbbra is a gyűjtemény részévé váltak.Szisztematikus, terepen történő gyűjtésekvoltak hivatottak megalapozni a tematikusés didaktikus kiállítások előkészületeit.A rendszeres, fáradhatatlan kutatómunkaeredményeként 1983- ra 13 772- re emel-kedett a néprajzi tárgyak száma, melybőlBárdosi János egymaga 7 725 darabotgyűjtött. A körülbelül 2000 darabszámotelérő kerámia gyűjtemény javarésze a Vasmegyében lévő fazekas központból, azőrségi Velemér völgyből származik, demegtalálhatók benne nagyobb számbanjobbágyi korsók( a mai ausztriai Jabing[ Jobbágyi] és a közeli Grosspetersdorf[ Nagyszetnmihály] községekből), tüske-vári bugyigák, sümegi fazekak és nemutolsó sorban jáki edények. Az elérendő,kívánatos cél az volt, hogy a sorozatokgyűjtése mellett a központok, alkotóhely-ek, esetleg művészek stílusgyűjteményeijöjjenek létre. A dísztárgyak mellett ahétköznapi tárgyak jelentős számbanváltak a gyűjtemény és az egyre bővülőszabadtéri kiállítóhelyek szükségszerűrészévé.