Ödenburg/

SopronUngarn

01

90

Unter dem Begriff ,, Sammlung Bünker"besitzt das Österreichische Museum fürVolkskunde eine Kollektion von etwa 200volkskundlichen Objekten. Diese Samm-lung befand sich zunächst im Naturhis-torischen Museum in Wien und war dortseinerzeit von Michael Haberlandt, demdamaligen ,, Kustos der anthropologischenAbteilung des k. k. Naturhistorischen Hof-museums" inventarisiert worden. Sie ge-langte 1954 unter der Leitung von LeopoldSchmidt an das Volkskundemuseum.Bei der ,, Sammlung Bünker" handelt essich um eine Gruppe von Gebrauchsgegen-ständen aus den verschiedensten Werkstof-fen, die von Johann Reinhard Bünker inWestungarn( dem heutigen Burgenland), inder Steiermark und in Kärnten zusammen-getragen worden war.

J. R. Bünker( 1863-1914) stammte ausKärnten und kam schon früh nach West-ungarn, wo er in Oberschützen die Lehrer-bildungsanstalt besuchte und anschließendals Lehrer an der evangelischen Volksschu-le in Ödenburg unterrichtete. Schließlichwar er Kustos des Ödenburger Stadtmuse-ums. Von J. R. Bünker stammt ein Artikelüber die Hafneröfen in Stoob, die wegenihrer urtümlichen Bauweise mithilfe vonTopfkränzen sein Interesse weckten.Die Sammlung Bünker ist insofern beson-ders wichtig, als das Volkskundemuseumaus seiner Frühzeit keine Bestände aus demBurgenland besitzt. Dieses Gebiet gehörtebis 1921 zu Westungarn und war damitals Sammelgebiet den ethnographischenMuseen in Ungarn zugeordnet. Unter denBeständen der Sammlung Bünker befindetsich eine Gruppe von grün glasierten irde-nen Gefäßen, zumeist neuwertig und ausder Hafnerei Karl Steinbach aus Ödenburgstammend. Sie repräsentieren typischeFormen von Gebrauchskeramik des späten19. Jahrhunderts. Ihre lokale Bezeichnunglässt auf die ursprüngliche Funktion derjeweiligen keramischen Form schließen:Der dickbauchige Krug mit dem Querbrettwurde als Weinkrug verkauft, den halb-runden Behälter nannte man eine„, Antn-Tepschn"( Entenbratpfanne) und dieAugenpfanne mit den drei Vertiefungen ein,, Talknpfandl". Massiv und viereckig ist die,, Bratpfaun", kreisrund und flach das„, Eier-speisreindl", mit Deckel darauf wird diePfanne zur ,, Dunst- Tepschn", kreisrundund auf drei Beinen steht die„, Sterzrein“.

Lit.:

Schmidt, Leopold und Riedl, Norbert: Die JohannR. Bünker- Sammlung zur Sachvolkskunde desmittleren Burgenlandes. Eisenstadt 1955(= Wissenschaftliche Arbeiten aus demBurgenland, Heft 6)

Riedl, Adalbert: Ein Beitrag zur Geschichte derHafner im Bezirk Oberpullendorf.

In: Burgenländische Heimatblätter 13. Jg., 1951

Ödenburg/ ŠopronMaďarsko

Pod pojmom Bünkerova zbierka nájdemev depozitári Rakúskeho národopisnéhomúzea kolekciu približne 200 artefaktovľudovej kultúry. Táto zbierka sa najskôrnachádzala v Prírodovednom múzeuvo Viedni, kde ju kedysi inventarizovalMichael Haberlandt, vtedajší kustódoddelenia pre antropológiu Prírodoved-ného dvorského múzea vo Viedni. Podvedením Leopolda Schmidta sa roku1954 presťahovala do zbierok Národopis-ného múzea.

Bünkerova zbierka sa skladá z predmetovna bežné použitie z najrozličnejších ma-teriálov, ktoré zozbieral Johann ReinhardBünker v západnom Uhorsku, dnešnomBurgenlande, Štajersku a Korutánsku.J. R. Bünker( 1863-1914) pochádzalz Korutánska. V mladých rokoch odišieldo západného Uhorska, kde navštevovalučiteľský ústav v Oberschützene a potomučil na evanjelickej ľudovej školev Šoprone. Nakoniec sa stal kustódomŠopronskom mestskom múzeu. J. R.Bünker napísal článok o hrnčiarskychpeciach v Stoobe( Csáva), ktoré ho zauja-li starodávnym spôsobom konštrukcie,najmä klenbou vytvorenou z vencahlinených nádob.

V

Bünkerova zbierka je pre Rakúskenárodopisné múzeum významná najmäpreto, že múzeum v podstate nevlastníartefakty z Burgenlandu z obdobiasvojho vzniku. Toto územie vtedy patrilok západnému Uhorsku a bolo predmetomči skôr územím zberateľského záujmuetnografických múzeí v Uhorsku.Medzi predmetmi Bünkerovej zbierkysa nachádza skupina hlinených nádobso zelenkastou glazúrou, ktoré by mohlipochádzať z hrnčiarskej dielne KarlaSteinbacha zo Šopronu. Reprezentujútypickú formu úžitkovej keramikyneskorého 19. storočia. Ich lokálne po-menovanie pomáha určiť', na akú funckiusa v minulosti používali. Krčah s tučnýchbruchom sa predával pod názvom krčahna víno. Pologuľatá nádoba slúžila akopekáč na pečenie kačíc. V panvici s tromapriehlbinkami sa robili dolky či volskéoká. Masívna a štvorcová panvica bolaurčená na pečenie, okrúhla a plytkánádoba sa používala na vajíčka. Ak sa naňu položil vrchnák, stal sa z nej pekáč nadusenie. Špeciálna okrúhla nádoba stojacana dvoch nožičkách slúžila na prípravušpeciálneho múčneho jedla- šklbancov.

SopronMagyarország

A ,, Bünker Gyűjtemény" elnevezés alattaz Osztrák Néprajzi Múzeum mintegy200 darabból álló néprajzi kollekciójátértjük. Ez a gyűjtemény először abécsi Természetrajzi Múzeumban voltés akkoriban Michael Haberlandt ,,, acsászári és királyi természetrajzi udvarimúzeum antropológiai részlegénekmúzeumőre" leltározta. A kollekció1954- ben Leopold Schmidt vezetése alatta néprajzi múzeumba került.

A Bünker Gyűjtemény esetében alegkülönbözőbb nyersanyagokból készülthasználati tárgyak egy csoportjárólvan szó, amiket Bünker János RajnárdNyugat- Magyarországon, a mai Burgen-landban, Steierországban és Karintiábangyűjtött össze.

Bünker János Rajnárd( 1863-1914)Karintiából származott és már koránNyugat- Magyarországra került, aholFelsőlövőn( Oberschützen) elvégeztea tanítóképző- intézetet. Ezt követőenmint tanár Sopronban az evangélikusnépiskolában tanított. Végül pedig aSoproni Városi Múzeum néprajzku-tatója volt. Bünker János Rajnárdtólszármazik egy cikk a csávai( Stoob)fazekaskemencékről, melyek eredetiépítésmódjuk miatt keltették fel azérdeklődését( speciális, alj nélkülifazekakat egymásba illesztettek és ezekképezték az égetőkemence boltozatát).A Bünker Gyűjtemény annyiban külö-nösen fontos, hogy az osztrák néprajzimúzeumnak a kezdeti korából nincsene-nek Burgenlandból származó készletei.Ez a terület ugyanis 1921- ig Nyugat-Magyarországhoz és így gyűjtőterületként

a magyar néprajzi múzeumokhoztartozott. A Bünker Gyűjtemény készleteiközött megtalálható egy zöldre lakkozottcserépedényekből álló csoport, melytöbbnyire szinte új és Karl Steinbachfazekasműhelyéből származik Sopronból.A késő 19. század használati kerámiáinakjellegzetes formáit képviselik. Helyielnevezésük az adott kerámiaformaeredeti funkciójára enged következtetni:A nagyon hasas korsót a keresztdeszkávalboroskancsóként árulták, a félkör alakútálat kacsatepsinek( kacsaserpenyőnek) ésa szemes serpenyőt a három mélyedésseltalkedli- vagy csehpimasz- serpenyőnekhívták. A sütéshez használt serpenyőmasszív és négyszögletes, míg a kistojásrántottás lábas kerek és lapos, fedővelegyütt a serpenyő gőzölő tepsivé alakult, asterces lábas pedig kerek és két lábon áll.